Igen, tudom, ronda lusta disznaj voltam, és szinte egész októberben nem írtam xd ősztinén szólva nem is volt nagyon miről írnom, na de! Azért lássuk, hátha mégis össze tudok hozni valamit ~ 

*szorgosan gépel*

Egyébként rájöttem, hogy simán lehet engem depressziósnak nézni, aminek az oka az elfojtott feszültség és napjaim monotonitása. A szürkeség csak pale blogban menő :<

Nǐ hǎo! 你好! (rendes japános ilyenkor elgondolkozik, hogy vajon miért haszálnják a kínaiak a köszönésbe a szeretet kanjiját, nem lendületből tovább olvas, csak szólok)

Nos, mint már kiderült, ma került megrendezésre a kockás ing világnapja - nem vicc. Sulis szokás, valamelyik random téli napon, aki teheti átmegy favágó-sztájlba. Ennek az az előnye, hogy - lévén ez is a tájfutóktól eredezhető, és a tanár úr a vezetőjük - akin van kockás ing, az nem felel kémiából. Épp ezért volt az, hogy már csütörtökön kikészítettem az ingem, nehogy elfelejtsem.

Megyek is be az osztályba, és már a folyosón "kockás ingek. kockás ingek mindenhol" fíling volt, de mikor a terembe értem, mindenhol csak kockákat láttam - kivéve XuXiao-n. Csóri nem hozott kockás inget, és még jelentkezett is, hogy nincs neki xD De kapott egy esélyt: míg mi a csörögefánkos kosárban voltunk könyékig meg vállig, addig az ő felelése egy pénzérmétől függöt. Megsúgtam neki a tutit - fejet mondj. Írás lett, nem felelt ("na majd legközelebb!") Hát igen, ahogy mondani szokás: akinek szerencséje van a szerencsejátékokban, nincs szerencséje a szerelemben. Előző életemben hamiskártyás voltam - mármint komolyan, nem viccből. #kivételesennemszarkazmus 

Japánon a kockás ing világnapjának örömére az aulában fotózkodtunk, hát csodás képek születtek. Tulajdonképpen mindegyik jó, csak valaki mindig hülye fejet vág - rólam nem is beszélve. 

De azért matekon - a tanár és mindenki más legnagyobb meglepetésére - elég volt pár másodperc arra, hogy a Labirintusból visszatérjek a K111-be (a termünk), és benyögjem, hogy ez a függvény biza konvex~ xd beza, felszólítottak, és tudtam válaszolni. (*fölnéz, mint aki azt se tudja, hol van* Hol tartunk? *kollektív röhögés*)

Zàijiàn, 再见:

Chiaki

U.i.: megtaláltam a legjobb módját, hogy hogyan láthatom azt az egoista törpét (beeka, akinek a páwahaja miatt lámafeje van - magyarázás lvl millió), ha angolja van - a színpad fölötti folyosórész. Egyébként - nem mintha figyeltem volna, persze - kék ing volt rajta. 
Még mindig idegesít, hogy még csak rám se néz a paraszt.

lolwut létezni is fáradt vagyok *elnyúlik a földön, és meghal*

Konbanwa, minna-san!

Mint ahogy azt Gumi-chan is szemlélteti: a világ a feje tetejére állt c: és mint olyan, természetemből adódóan el akarok bújni előle >< de elhatároztam, hogy "mindent a cél érdekében", ideje beleadnom magam, és kitartást gyakorolnom! :3 én marha... komolyann me vagyok normális, lőjetek le x3

Annyira várom már, hogy megint hétvége legyen, és 12 órát aludhassak *-* de addig még túl kell élni egypár órát >ˇ< és nagyon remélem, hogy meglesz a félévi kettes matekból...

Megtaláltam a Children of Distance Életjel című számát, és 500%-ban illik ahhoz a fanfichez amit nemrég kitaláltam *w* (te is ismered azt az érzést, amikor kitalálsz egy sztorit, és találsz egy hozzá teljesen illő zenét? *q*)

Most egyenlőre ennyi jut eszembe, kis híján így is leragad a szemem, a rövidtávú memóriám kezdi totál megadni magát, és egyre csak a vadászok törvényei járnak a fejemben, amiket mostmár muszáj leírnom xd

Vigyázzatok magatokra,

Chiaki

U.i.: mehetek korizni a diáknapooon *-* ♥